Csabi IT blogja : Windows Home Server

A házi datacenter -2.

Csaba Somogyi — Wed, 30 Jan 2008 15:07:05 GMT

Technorati Tags: Windows Server 2008,Windows Home Server,Hyper-V

Kicsit lemaradtam a házi datacenter történettel, mentségemre szóljon, hogy meglehetősen sűrű volt az elmúlt néhány hét, és a következők sem tűnnek lazábbnak.

Valahol ott hagytam abba, hogy egy időre leragadtam a router-be dugott USB diszkes NAS-nál. Aztán jött egy lehetőség, és egy már reménytelennek ítélt kifizetetlen munkáért cserébe válogathattam némi hardvert magamnak. Sikerült is öszelapátolnom egy elég csinos kupacot, ami most valahogy így néz ki:

Az egész rendszer lelke egy Intel DQ965GF alaplap, ami elég jó választás volt, ha a szükséges kompromisszumokat is meggondolom. Egyrészt nem akartam nagy házat a gép köré, ki is néztem az A-Cube 1606 nevű dobozt (tágas, mégis kicsi, könnyen vihető). Másrész a ház mérete miatt csak mikroATX-es alaplap jöhetett szóba. Plusz figyelni kellett arra, hogy legyen meg az a két fontos tulajdonság, ami a Hyper-V futattásához kell: a Hardware assisted virtualization és a Data Execution Prevention. Cserébe feladtam a több fizikai processzor lehetőségét, de legagalább a Quad-okat támogatja a lap.

Került még a dobozba egy Intel 6420-as processzor (ennyi fért a keretbe, de majd kinövi magát előbb-utóbb egy Q6700-ra), aztán 8 GB RAM, és 3 SATA2 diszk (+ még kettő külső: egy USB-s és egy FireWire - ezeken laknak az ISO file-ok és részben a Home Server-em). Hogy az 5.25"-ös hely se maradjon kihasználatlanul, oda került egy ASUS DVD-író.

A diszkek története kicsit hosszadalmasabb. Lepenye Tamás kollégámmal beszélgettük egyszer arról, hogy talán a diszkek sebessége most a legszűkebb keresztmetszet a virtuális rendszerekben, főleg olyan kis demóra szánt esetekben, mint amiket mi használunk. Végül abban maradtunk, hogy a legjobb megoldás az, ha külön diszken van az operációs rendszer, a virtuális diszkek és mondjuk a pagefile (arra az esetre, ha kifutnánk a fizikai memóriából és a gépünknek hirtelen szüksége lenne többletre). Ez nagyjából meg is valósul nálam, igaz a pagefile mellé én még csempésztem némi statikus tartalmat (a DVD-be égetésre váró cuccokat).

A motyó szépen összeállt, és most valahogy így néz ki (ez persze nem a saját gépem, mert az egy sötét gardrób mélyén teszi a dolgát, ahol szinte lehetetlen lefotózni).

Szoftverileg természetesen Windows Server 2008 RC1 (build 17119) fut rajta Hyper-V szerepkörrel és változó számú virtuális masinériával. Most éppen 137 óra az uptime-ja (a múlt héten kellett egy demóhoz és fájó szívvel le kellett lőnöm, akkor 396 óra volt benne...).

A reklám után, amikor visszatérek, akkor elmesélem hogyan lett Home Server-em.

A parancssor ereje legyen velünk

Csaba Somogyi — Wed, 30 Jan 2008 13:25:55 GMT

Technorati Tags: Windows Server 2008,Hyper-V,Server Core

Azzal biztosan nem mondok újat, hogy a Hyper-V szerepkör a Server Core-ra is telepíthető. Sőt! Éppen ez a preferált konfiguráció, mert ez foglalja a legkevesebbet az egyébként nagyon értékes erőforrásokból, mint a fizikai memória és a diszk. Amikor pedig végképp kibújik belőlünk a maximalista IT-s, akkor a Server Core-okat failover cluster-be rendezzük, és ezeken tenyésztjük tovább a virtuális gépeket.

De hogy a csodában kell ezt az egészet beizzítani?

Valahogy így:

1. Telepítsd fel a Windows Server 2008-at a Core opcióval.

2. Állíts be egy erős rendszergazda jelszót ezzel a paranccsal, aztán reboot:

net user administrator <valami nagyon erős jelszó>

shutdown /r /t 0

3. Nevezd át gépet (ami azért is jó, mert 3 perc múlva úgysem emlékeznél az alapértelmezett nevére)

netdom renamecomputer %computername% /newname:<egy konvenció szerinti gépnév>

shutdown /r /t 0

4. Tedd a gépet domain-ba, mert úgy sokkal egyszerűbb lesz felügyelni (ha ezt nem akarod, akkor legalább tartósan csatold fel a felügyeletre szánt gépről a c$ megosztást a megfelelő jelszóval)

netdom join %computername% /domain:<a domain neve> /userd:<egy megfelelő jogú account> /passwordd:*

amikor kérdezi, írd be jelszót

shutdown /r /t 0

5. Jelentkezz be helyi rendszergazdai joggal és add hozzá a megfelelő tartományi csoportot vagy felhasználót a helyi Administrators csoporthoz

net localgroup administrators /add <domain account vagy csoport neve>

logoff

6. Jelentkezz be tartományi fiókkal és telepítsd a Hyper-V szerepkört

start /w ocsetup Microsoft-Hyper-V

a rendszer hamarosan újraindítást kér, tegyél a kedvére.

7. Egy másik gépen tedd fel a Hyper-V Management tulajdonságot (a Remote Management csoportban lesz) és csatlakozz a Core géphez.

8. Állítsd be a Hyper-V beállításokat (alapértelmezett folderek stb.) és a hálózatot és már indulhatnak is a virtuális gépek.

Ha valamilyen misztikus okból nem sikerülne a csatlakozás a Hyper-V MMC-vel, akkor

netsh advfirewall firewall set rule group="Remote Administration" new enable=yes

Hamarosan következik: Server Core, mint failover cluster tag

Út a házi datacenter-ig - 1.

Csaba Somogyi — Thu, 13 Dec 2007 15:44:52 GMT

Technorati Tags: Windows Server 2008, virtualizáció, Windows Home Server, hardware, Hyper-V

Ez a történet valamikor réges-régen kezdődött, mint általában a mesék. És az is lehet, hogy többen átélték ugyanezt a történetet és most deja vue érzésük van. Szóval néhány éve már fel-felébred bennem egy olyan érzés, hogy valami hiányzik a házi informatikai környezetből. Valami, ami folyamatos szolgáltatást nyújt, amit nem kell külön bekapcsolni, csak rákattanni és lehet zenét hallgatni (sőt akár csapkodni ide-oda és percenként másikat hallgatni), filmet nézni, meg ahol biztonságban vannak a digitális fotók, sőt akár a világ végéről is elérhetők. Tehát igazából egy szerver hiányzott.

Felmerült több lehetőség és ötlet a vágy beteljesítésére, de aztán valamilyen apróságon mindegyik megbukott. Csak három a legtovább életben maradt ötletből.

NAS. Valami kis dobozka, benne diszkekkel, rádugva a hálózatra és hurrá. Sokáig élt az ötlet, több alkalmasnak látszó vasat is megnéztem (sajnos nincs olyan kapcsolatrendszerem, hogy ki is próbálhassam őket). Végül azon bukott meg a dolog, hogy a NAS eszköz önmagában általában buta és pl. az Internet felé nehézkesen publikálható (bár azóta találtam olyat, amiben beépített FTP van), és akkor még nem megbízható és biztonságos. Ráadásul elég drága, főleg ha az ember nem akarja egyetlen diszk megbízhatóságára építeni kincsei megőrzését.
Okos router. Köztes megoldásként merült fel, és mivel más jó tulajdonságai miatt amúgy is ilyen tudású routert vettem egy ideig üzemelt is ez a megoldás. Az az ASUS WL500g Premium, amit végül kiválasztottam -a szokásos router funkciókon kívül- remek FTP és média szerver is. Bármilyen USB diszket rá lehet dugdosni és az ott tárolt mindenfélét házon belül és kívül lehet szétszórni. Ráadásul olyan funkciókra is alkalmas (pl. t.rr.nt file rádob, ő azt szépen letölt, diszkre letesz, 24 óráig seed és közben nincs gép bekapcsolva), amiknek a részletezésébe most inkább nem mennék bele :-). Min bukott meg? Megint csak az egy szál diszken (nem tud két diszket kezelni) és a diszk fájlrendszerén. Ha valakinek mond valamit az EXT2 :-). Szóval komoly gondjai voltak a hosszú és ékezetes fájlnevekkel, ami valószínűleg a router beágyazott 20-22 MB-os oprendszere miatt lehetett (és csak súlyos hekkeléssel lehetett volna okosítani, amihez viszont nem vagyok kellően képzett és fanatikus).
Aztán jöttek az első hírek a Windows Home Server-ről. Windows-os tudás adott, az ára nem lehet valami rettenet, gyerünk, próbáljuk ki. Jelentkeztem a béta programba, letöltöttem a telepítőt és ott tartottam, hogy jó, de mire tegyem. Van ugyan egy ezer éves PC a sarokban (P2-Celeron, 550 MHz :-)), de abban csak 256 MB RAM van és nem is bővíthető - a Home Server-nek pedig ez kevés. Uccu, Virtual PC, nézzük mit tud a dolog. Hihihi, ez nagy-nagy százalékban Small Business Server! De azért érdekes. Azután jött a hír, hogy csak OEM csatornán keresztül lehet majd kapni - vagyis géppel, előtelepítve. Brühühü. Nem szeretem, amikor eldöntik, hogy milyen gép lesz jó nekem, persze jó drágán. Ötlet keserű szájízzel bekukázva.

Itt aztán el is aludt a dolog néhány hónapra, maradt az ASUS router a külső diszkkel és az EXT2 szívásaival. Aztán jött egy lehetőség és Szilasligeten (mennyivel kellemesebb leírni így, mint hogy Kerepes!) épülni kezdett a saját házi datacenter-em. Más és több lesz, mint az eredeti elgondolás, de azt is tudni fogja, amit eredetileg szerettem volna. És most jön a reklám :-). Ne menjenek sehová, mert hamarosan visszatérünk és folytatjuk azzal, hogy mi van a fekete dobozban.