Éles bevetésen a Core configurator

A bevetés azért nem annyira éles, de egy demóra készülve eljött az ideje, hogy kipróbáljam, mennyit segít a kis alkalmazás a Server Core konfigurálásában.

A kísérlet alanya egy leendő tartományvezérlő, ami még némi fájlkiszolgálói feladatot is kapni fog, az érdekesség kedvéért egy iSCSI tárolóhoz csatlakoztatva. Az egész környezet természetesen Hyper-V felett épül ki, és végső állapotában majd egy Data Protection Manager demó alakul ki belőle.

A kiszolgáló telepítésében nincs semmi izgalmas, már biztosan mindenki többször végigjátszotta. A Core configurator (legyen ezentúl csak CC) első indításához felcsatoltam a letöltött ISO képet, majd keresni kezdtem valami használható komponenst rajta. A legjobb jelöltnek a Setup-Core.wsf fájl tűnt és valóban az a CC lelke, de az első futtatáskor bizony két-három hibaüzenettel fogadott. Nincs hálózat! Hát, persze hogy nincs, hiszen kimaradt az integrációs komponens frissítése, és így a szintetikus hálózati adapter nem látszik. A telepítés és az újraindítás után már sirámok nélkül feljött az alkalmazás nem csinos, de praktikus ablaka.

Kezdjük akkor a hálózattal, hogy megoldódjanak a kommunikációs gondok. Válasszunk hálózati csatolót és konfiguráljuk be! A kérdések logikus sorrendben következnek egymás után, tehát nem nehéz a feladat, és ha bekukucskálunk a háttérben futó parancsablakba, akkor láthatjuk is, hogy milyen paranccsá csavarozta össze a felület a megadott paramétereket. A mellékelt képen a gép átnevezésének és a statikus IP cím beállításának lépései látszanak – netdom és netsh, de mennyivel könnyebb volt ez így.

Haladjunk tovább a szerepkörökkel, legyen DNS kiszolgálónk és tartományvezérlőnk! A szerepköröket két körben telepíthetjük, az elsőben mindent, ami nem IIS, a másodikban csupa IIS szerepet.

Amikor ezekkel megvagyunk, nekiláthatunk a tartomány életre keltésének. Ez a legfogósabb feladat, hiszen egy többsoros fájl-t kell összeraknunk a dcpromo vezérlésére. Nos, ez a rész őszintén szólva csalódást okozott. Nem telepíthető ugyanis új tartomány a CC segítségével. Egy lehetséges kerülő, hogy csatlakozunk egy létező tartományhoz, válaszolunk a feltett kérdésekre és az utolsó lépésnél nem nyomunk OK-t arra, hogy akarjuk-e a dcpromo-t futtatni most. Ehelyett kicsi „kipofozzuk” a generált válaszfájlt, hogy azt tegye, amit mi szeretnénk és más néven elmentjük egy könnyen megjegyezhető helyre. Ez a lépés fontos, mert alapértelmezésben az aktuális felhasználó temp mappájába kerül a válaszfájl, és ha leállítjuk a műveletet, akkor automatikusan törlődik is (ami egyébként hasznos, hiszen benne van a DS restore mód jelszava, ami nem jó, ha az idők végéig lapul valahol egy sima szöveges fájlban).

Egy lehetséges "jó" válaszfájl dcpromo-hoz:

[DCInstall]
ReplicaOrNewDomain = Domain
NewDomain=Forest
NewDomainDNSName = demo.local
InstallDNS=Yes
ConfirmGC=Yes
RebootOnCompletion = Yes
SafeModeAdminPassword = <ide jön a jelszó>

Ezzel a kis kerülővel már megy a dolog, van tartományvezérlőnk, csapjunk bele az iSCSI-ba.

Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy az iSCSI target már megfelelően elő van készítve, nézzük egyszerűbb-e a csatlakozás a CC segítségével, mert parancssorból ez bizony nehézkes.

Bizony egyszerűbb a dolog, nagyjából három lépés: telepítsük az iSCSI szolgáltatást (értsd tűzfal kinyit, szolgáltatás elindít), aztán kapcsolódjunk a target-hez, jelentkezzünk be, majd tegyük a kapcsolatot tartóssá. (Vagyis egyes, kettes, hármas és négyes gomb.) Aztán öttől-nyolcig ellenőrizzük a kapcsolatokat. Ha minden rendben, akkor a diskpart már mutatja is az elérhető diszket és nekieshetünk a formázásának. A parancsok innét már egyszerűek:

select disk 1, create partition primary, select partition 1, assign letter e:, format quick, exit.

És íme, használható a diszk a tárolónkon.