Esti mese helyett...

Az eredeti elgondolásom az volt, hogy írok egy esti mesét Viridian tündérről, aki varázslatos dolgokat művel valami távoli, rejtélyes helyen, mint például egy erdő, vagy egy lakatlan sziget. Aztán belegondoltam abba, hogy a túlhajszolt és örökös alváshiányban szenvedő informatikus kollégákat én igazából nem elaltatni, hanem éppen felébreszteni szeretném - és így a meséből nem lett semmi. Majd talán a hosszú hétvégék valamelyikére írok egyet. (Magamnak is.)

Most tehát inkább elmesélem az első tapasztalataimat ezzel a bizonyos Viridian-nal (vagy nevezzük inkább Hyper-V-nek, hiszen -mint már annyiszor- megint átkereszteltük egy leendő termékünket).

A napokban egy már-már feledésbe merült és behajthatatlannak tűnő munka ellentételezéseként beszabadulhattam egy hardware kereskedésbe és begyűjthettem néhány friss és ropogós alkatrészt. (Hiába, még a megrögzött szoftvereseknek is csavarhúzót kell időnként ragadniuk.) A tényleges komponensek nem annyira érdekesek (meg nem is szeretnék reklámot csinálni egyik gyártónak sem), a lényeg, hogy a legfontosabb kiválasztási szempont az volt, hogy kipróbálhassam ezt a bizonyos Hyper-V-t. Összepakoltam hát egy jó processzort, egy jó alaplapot, sok-sok memóriát és jó nagy diszkeket egy dobozba. Aztán a csavarhúzót jól eldugtam (ne is lássam tavaszig) és nekifogtam a telepítésnek.

Ahogy azt szoktuk: ISO image letölt, DVD megsüt és hajrá.

Szalad is felfelé a Windows Server 2008, öröm nézni, aztán valamikor úgy a telepítés háromnegyedénél egyszer csak megáll.

Jó, jó biztosan nem vagyok elég türelmes. Optimizmus a fiók mélyéről előkapar, türelem üzemmód bekapcsol. Klikk. Eltelik egy óra. Még egy. A folyamat nem halad semmit. Hibaüzenet? Az nincs. Hm. Biztosan rossz a média (öreg, sokszor használt DVD-RW). Új lemez, verification on. Telepítés kezdődik előről. Ugyanott akad meg, ahol az előbb. Hajnali fél egy, kapjon egy esélyt reggelig.

Nem élt az eséllyel, reggel ugyanott áll, ahol hagytam. Morgás.

Na, jó akkor telepítsünk Vistát,amúgy is kíváncsi vagyok mit tud a videokártya. Lemez betol, telepítő szalad... és megáll!... ugyanott. Sh...t.

Bekattan. Mit is írt Jeff Woolsey a telepítési instrukciókban?

Ensure your BIOS is up-to-date and has:

• Hardware Assisted Virtualization is enabled in the BIOS
• Data Execution Prevention enabled in the BIOS
• No Execute (NX) bit on AMD systems
• Execute Disable (XD) bit on Intel systems

OK, ő ezt a hypervisor bekapcsolására és a Hyper-V felélesztésére tanácsolta, de hátha. Internet, gyártói weblap. Van friss BIOS, letöltés, frissítés, setup újrafuttat. És megy. 2 nap kínlódás, 2 perc értelmes gondolkodás, 20 perc Internet böngészés kellett hozzá. Egy értelmes hibaüzenet azért gyorsította volna a folyamatot.

Server fent, Hyper-V települ, ahogy korábban leírtam. Sima ügy.

Nekiesek a virtuális switchek konfigurálásának, csinálok egy felindulásból kettőt. Feljön két plusz (virtuális) hálókártya, szokás szerint három teljesen egyforma névvel, csak a sorszámukban különböznek. Akkor most melyik, melyik? Ki figyel erre oda, nekiesek az elsőnek és átállítom fix IP-re (biztosan az a fizikai interface-hez kötött). Mi történik? Puff, a Virtual Machine Manager szervíz eldobja magát. Na nem rögtön, hanem úgy két perc múlva, hogy az összefüggés ne legyen annyira triviális. A rendszer teszi a dolgát, szépen újraindítja a szolgáltatást és két perc múlva megáll megint. Change management mode on. Mit változtattam utoljára? IP címet. Csináljuk vissza. És a VMMS elindul és fut. 2 perc múlva is. 2 óra múlva is. Tanulság: csak azt higgyük el, amit ellenőriztünk, ne azt amit hinni szeretnénk. (Jól jön a netsh, ha nem tudunk tájékozódni a hálózati dzsungelban. Mellesleg a Server Core-ral úgysem boldogulunk másként.)

Első felindulásból feltelepítettem vagy 8 virtuális gépet, ebből 5 maradt meg. Itt is vannak tapasztalatok. XP-t, Vistát nem érdemes Hyper-V alá telepíteni, mert még nincs hozzá addition pack. Mi fog emiatt hiányozni? Nem megy rendesen az egér, jönnek a jó öreg alt+valamis billentyűk. Minden alkalommal el kell engedni az egeret és a billentyűzetet, ha ki akarok lépni a virtuális gépből. Buta a hálókártya (10Mbit/s). Na jó ez még annyira nem fáj. Viszont nincs VMBus driver sem, ami az elsődleges kapcsolat a hypervisor-ral, tehát csak valami emulált üzemmódban mennek a gépek. A tempón érződik is.

Próba Windows szerverekkel: additon pack fel. A szokásos újraindítás és máris mennek a gépek, mintha fizikai dobozon mennének. De tényleg. 64 bites verziók, 2 virtuális processzorral.

Exchange-et telepítek virtuális gépre és nem kell vacakolnom, mehet a 64 bites abból is. Sőt, egy lendülettel felteszek egy Data Protection Manager 2007-et is, mert azzal is lesz dolgom a napokban. Persze, legyen az is 64 bites. Meg hagyjuk egy kicsit futni, hogy legyen adat a riportokhoz. Döbbenetesen jó cucc, hamarosan megírom, hogy miért.

Zümmög a gép egy pár napig. Komplett infrastruktúra egy nyolcad köbméteres dobozban. Aztán -mivel szállítanom kell- leállítom a gépet. Ránézek előtte a Task Manager-re. Csak rutinból. Ezt látom.

Hm. Ötven órás uptime első nekifutásra. Persze, rögtön eszembe jut a film. Nálunk "A halál ötven órája" címen futott, ezért jut az eszembe.

De összefüggés csak az időtartamban van. (Milyen furán asszociál az emberi agy, persze Freud biztosan megmagyarázná.) Ez az ötven óra egész simán ment. Ami 2 nap kínlódás volt előtte, az a vas miatt volt. Ami 20 perc a konfigurálás közben, az meg miattam. Hiába, jól játszani is csak komolyan lehet. Ez az, amit tudnak a gyerekek. Mi meg már nem annyira...